A kezdetek egy anya szemével

Ezer éve nem írtam már. Lassan talán nem is tudom, hogyan kell a gondolataimat kerek, egész mondatokba foglalni, pedig ha minden igaz, ez a szakmám. Újságíró vagyok, illetve csak voltam. Az újság megmaradt, én váltottam. Anya lettem. Emellett persze nem szűntem meg nőnek, feleségnek, barátnak, gyermeknek vagy zsurnalisztának lenni, de az anyaság lett a főállásom. Nem titok, hogy a mindennapokban azért nagy harcot vívok azzal, hogy a többi szerepemet se felejtsem el. Talán erről is fognak szólni a következő sorok. Erről és a mindennapjainkról. Igen, a mieinkről, hiszen egy reggel arra ébredtem, hogy már nem csak én vagyok, hanem mi vagyunk. Ezt elfogadni azonban sokkal nehezebb, mint az először gondolná az ember. Azt mondják, az anyaságra fel kell készülni lelkileg. Nos, őszinte leszek én egyáltalán nem készültem semmire. Velem ez a csoda csakúgy megtörtént. Igen, most csodának nevezem, mert sikerült hat órát egyhuzamban aludnom és ilyenkor számomra gyönyörű a világ, de ha majd egy olyan napon ülök le a gép elé, mikor a fáradtságtól karikás szemeimen alig látok ki, könnyen lehet, hogy a csoda hirtelen rémálommá válik. Akárminek is nevezzük, az biztos, hogy a kisfiam illetve fiaim alapjaiban változtatták meg az életemet. Nagy bölcsességeket, vagy tuti tippeket a gyerekneveléshez azonban tőlem ne várjon senki. Ha esetleg ezért vagytok itt, akkor ki kell, hogy ábrándítsalak benneteket. Nem szeretném megváltani a világot vagy bizonyítani bárkinek is, hogy jó anya vagyok. Egyszerűen csak annyit szeretnék, hogy ha egy édesanya elolvassa a soraimat, elmosolyodjon, hangosan felkacagjon vagy egyszerűen csak egy kicsit kikapcsoljon a mindennapi rutinból. Sőt, a legjobb talán az lenne, ha egy kicsit magára ismerne e sorok olvasása közben, mert azért a nehezebb napokon bizony jó érezni, hogy nem vagyunk egyedül a problémáinkkal és a kétségeinkkel. Igen. Nem fogom letagadni, hogy néha bizony nagyon nehéz anyának lenni, ha tehetném talán még a világból is kiszaladnék, de ember vagyok és ez így normális. Ha valaki azt hiszi, hogy egy rózsaszínű szappanbuborék veszi körbe az életemet, csak azért mert van egy szerető férjem és két csodás kisfiam, hát az téved. Itt az ideje, hogy kipukkasszuk ezt a szappanbuborékot és őszintén beszélgessünk az anyaság örömeiről és nehézségeiről is. De mint minden történetet, ezt is kezdjük a legelején!

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>